Egyedül nem megy. Nem tudo nyugodt álomra szenderülni. Figyelem innen a távolból a hidegen kihúnyó városi vizihullát. Nem tudok és kész. Bánt a büntudat hogy dühös vagyok olyasmiért amiért nem kéne. Nincs érzelem. Innen a város csak egy fényes fol, kutyák halk ugatása és hazafelé tartó esti vándorok törik csak meg a békés szendergést. Na meg egy alig hallható sistergés. Egy már ősziesre forduló bokor alatt egy halk, haldokló lélek nyögi az utolsókat, szíve halkan parázslik. ÁRULÓ SZÍV. ét elárulta, engem is. nem értem. Hirtelen cserben hagyott valami, elveszett. Elveszett a kipihent magabiztos, kedves, hirtelen én. 

Elvszett valaki. Elveszett az esti félhomályban. Sötétnek kéne lennie, de a városi fények nem engedik. Itt mindíg világos van. Nem szeretem a természetet, olyan zord, olyan kihalt, olyan embertelen.

Elárultnak érzem magam. Elárultak az érzéseim. Nem vagyok szomorü hisz ez nem enne igaz. Jön még kutyára... Fájna az igazság mindenkine. Mert a modern társadalom alapja a felszinesség, a felületteség. Nem az alapján ítélünk meg valakit hogy ki s ő valójában, az már nem divat. Éld át amit ő és megérted. Nem tudom mi van most velem, hol miért mit csinálok. Elvesztem. Nem tudok aludni. nem megy. cserben hagytak. De minden roszban van valami még rosszab. Nem tudok várni. nem megy. Féltékeny vagyok a semmiért, a fontosra. Kell valami hogy gondolkozzam rajta. kell.

Doktor Gonzo esti agymenése ami nem igazán tükröz semmit inkább kissé értelmetlen szóhalmaz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.