Egyedül nem megy. Nem tudo nyugodt álomra szenderülni. Figyelem innen a távolból a hidegen kihúnyó városi vizihullát. Nem tudok és kész. Bánt a büntudat hogy dühös vagyok olyasmiért amiért nem kéne. Nincs érzelem. Innen a város csak egy fényes fol, kutyák halk ugatása és hazafelé tartó esti vándorok törik csak meg a békés szendergést. Na meg egy alig hallható sistergés. Egy már ősziesre forduló bokor alatt egy halk, haldokló lélek nyögi az utolsókat, szíve halkan parázslik. ÁRULÓ SZÍV. ét elárulta, engem is. nem értem. Hirtelen cserben hagyott valami, elveszett. Elveszett a kipihent magabiztos, kedves, hirtelen én. 

Elvszett valaki. Elveszett az esti félhomályban. Sötétnek kéne lennie, de a városi fények nem engedik. Itt mindíg világos van. Nem szeretem a természetet, olyan zord, olyan kihalt, olyan embertelen.

Elárultnak érzem magam. Elárultak az érzéseim. Nem vagyok szomorü hisz ez nem enne igaz. Jön még kutyára... Fájna az igazság mindenkine. Mert a modern társadalom alapja a felszinesség, a felületteség. Nem az alapján ítélünk meg valakit hogy ki s ő valójában, az már nem divat. Éld át amit ő és megérted. Nem tudom mi van most velem, hol miért mit csinálok. Elvesztem. Nem tudok aludni. nem megy. cserben hagytak. De minden roszban van valami még rosszab. Nem tudok várni. nem megy. Féltékeny vagyok a semmiért, a fontosra. Kell valami hogy gondolkozzam rajta. kell.

Doktor Gonzo esti agymenése ami nem igazán tükröz semmit inkább kissé értelmetlen szóhalmaz.

 Van amikor az emberre csak úgy rájön. A hiányérzet, a szomorúság és egy csipetnyi furcsa közérzet. Amikor az ember az egyik percől a másikra úgy érzi hogy az emberek akkikel körülveszi magát, nem hogy nem megbízhatóak, vagy nem a "barátai" hanem még az sem érdekli őket hogy élsz-e vagy halsz. 

Hiányzik valami. a gyomrom és a szívem közt érzem. Egyáltalán mi az hogy hiányzik? Nincs a helyén, vagy nem is volt. De ami nem volt ott (és talán sose lesz) az hogy hiányozhat? "gondolom nagyon hiányzik" hangzott el sokszor e mondat az elmúlt egy évben, miután elvsztett valamit. Miaz hogy, de nem is gondolok rá sőt nem is érzem hiányát, csak néha rámjön hogy az a kis extra amit a mindennapi életben kaptam tőle, a szeretet a kedvesség, a gondoskodás, mára olyasmivé vált amit keresnem kell. Keresni...keresni...keresni. Szerintem mindenki a boldogságot keresi, olyat amit nem lehet pénzen vagy szereteten megvenni. Próbálom én is megtalálni. Néha így néha úgy. Van hog már érzem"aha ez lesz az" aztán egy beszélgetés, egy esemény lerombolják ezt a képet. 

Emberekben keresem. A társaságban, barátokban. De néha mint akár most is rádöbbenek hogy nem ez a jó út, mert ezek a "barátok" Haverok nem a boldogsághoz vezetnek. Sőt ők szülik (persze csak képletesen) a féltékenységet. Titkolóznak előttem, mintha én nem is egy lennék közülük. 

Hiányzik az élet. Remélem én is hiányzom neki. Hiányzik hogy érezzem "aha ja ez igen, én most jól érzem magam, nem kell aggódni". mert ezt már régóta nem éreztem.

Most egy kósz ötletig, egy futó gondolatig, úgy éreztem, megtaláltam a barátomat. Azt aki az én tökéletes ellentétem. Elégedett önmagával, kedvelt, és ami a legfurcsább talán kedvel(t) engem. De ez a kép, ami talán sosem létezett csak a fantáziámban, lassan megöregszik és meghal, mintha csak ránéztem volna a saját Dorien Gray-i portrémra.

De talán így kellet történnie. Mert most a múzsa vissza tért és mint azt a nyálas olvasó is láthattja ismét írok, és remélem hogy ez így lesz most egy darabig, legalábbis péntekig amikoris ismételten szembe kell néznem a portrémmal.

UI.:És kiegészítésnek íme egy szám ami talán jót tesz, talán nem, de amíg a szem a lélek tükre addig a fülünkön át tudunk oda bejutni, nah ez megint nagyon gázul hangzik....

Próbáltam rövidre fogni, folytatást nem ígérek, de az nem jelenti hogy nem is lesz...

Doktor Gonzo

 Halogatás. Húzás Halasztás. Késlekedés. Ebből áll az életünk, hogy elkerüljük az elkerülhetetlent. Mikor leülsz dolgozni, és tudod hogy előbb vagy utóbb úgyis meg kell csinálnod, de akkor is kényszeresen húzod az időt, TV-t nézel, kávét iszol, főzöl, takarítasz, Vakarózol, pihensz, írsz, és végül, legvégül amikor már nem tudsz mit csinálni, akkor nekiálsz és megcsinálod, mert alőbb vagy utóbb úgyis meg kell.

Talán az élet-halál kérdéssel is így vagyunk, halasztjuk az életet késleltetjük a halált, meggyógyítjuk a betegeket, felneveljük a gyerekeinket, könyveket olvasunk, dolgozunk, alszunk, megházasodunk, szerelembe esünk, megszületünk, moziba járunk, és egyszer amikor már nem tudunk megtenni mást amit kell, meghalunk. Hiába húzzuk egyszer ügyis megtudjuk, hogy van e valami a halál után, talán néha csak mesének tűnik az egész, talán egy távoli mesebeli dolog ami csak másokkal történik meg, de a halál ott les rád a következő sarkon. Várja hogy elfáradj. Várja hogy elvégezd a teendőid. Vajon egyszer a Halál is meghal? Vajon egyszer "Isten" is meghal? Lehet hogy már meg is halt.

DoktorGonzo

 A kezek a magasban egyszerre mozognak, eltűnik a szuverén egyén és egyetlen dobogó, rángatozó organizmussá válik, talán ez Isten? Parancsokat teljesítünk egész életünk során, talán mert egy ösztönös igényünk van a parancs teljesítésre, szociális, mentális,és esetleges katonai parancsokat akarunk végrehajtani, olyanok amiket valami, a szüleink, a kollektív tudatalatti vagy valami más belénk nevelt. Ha meglátsz egy rendőr ruhás egyedet a csodálatos és túl magasztolt emberi fajból, nem kérdezel ha valamit mond hanem szinte az esetek száz százalékában teljesíted , mert ez lett beléd nevelve.

Éljen a város. És a tömeg lassan nekilódul tízenkét kilóméter, nem kevés, át a városon ahol máskor a modern kor vas, gép szörnyetegei emésztik fel az éltető levegőt és teszik tönkre anyaföldünk méhét, ahol az élet születik,minden perc minden másodpercében. A lábag dobogása rázza meg a földet, ezalatt a hatvanas évek tipikus "we are the champions" tipusú zenéi mennek, és az emberek egyként harcolnak valamiért, ami még ha nem is olyan fontos nekik mint kéne, mégis megérinti őket. Csatába indulnak a modern kor vírusa ellen mely lassan belülről fertőzi meg az embereket. 

És mikor végre vissza érnek a célba az őszinte lelkesedés és öröm látszik rajtuk, hogy megcsinálták, hogy tettek valamit, amire nem mindenki képes. És ez valóban elismerésre méltó. Már huszonőt éve.

Doktor Gonzo

 Hogy ki vagyok? Nem mostanában születtem de nem is túl régen, az életem még fiatalabbik éveit taposom, vannak szüleim sőt egy testvérem is van. A nevem vagy az adataim nem fontosak, mert nem nevek címek telefonszámok vagyunk, hanem gondolatok érzések vélemények, én nem partnert keresek, nem a haveroknak szeretnék felvágni és nem pártokat szeretnék anyázni, én vagyok aki vagyok, te is legyél az aki tényleg lenni akarsz ne az legyél akit mások látni akarnak legyél aki tényleg lenni akarsz.És nem a szokásos "Emo, Rocker , Hippi, vagy más csürhe nép vagyok mert ez kifejezi az egyéniségem", nem nem, a csürhe nem fejez ki mást mint súlyos tartozni vágyást és kisebbségi komplexust. Nem kell tartoznod semmilyen Kaszthoz sem, tartoz magadhoz. 

Tehát akkor rólam. Én szeretem a zenét, mindenfélét, szeretem csak figyelni az embereket buszon, villamoson, vagy bárhol, szeretek utazni. Szeretem hogy néha a véletlenre bízom az életem véletlen szerűen csinálok dolgokat, véletelenül mondok dolgokat. Nem szeretem ha valaki a milyat néz le engem vagy mást amilyen. Egy barátom mondta hogy egyéni stílust képviselek ha találkoznánk talán te is ezt mondanád. Nem érdekel az ismeretlenek, és gyakran az ismertek véleménye sem. És ezt szeretem.

Doktor Gonzo

 Talán lesz aki álságos és öncélú okoskodásnak felesleges klaviatúra tépésnek, szó és karakter fecsérlésnek gondolja majd ezt az egész blogot, igazából az ötlet nem teljesen a szerzőé, sokan és sok okból biztattak a blogírásra és a rendszeres írásra, nekem ez segít a mentálhigénia és a józan ész karbantartásához. Az ok inkább öncélű valóban mint sem a közjót szolgálná. (a helyesírási hibák jelenléte állandó lesz előre is elnézést) Még őszintébben mindíg is szerettem volna kipróbálni milyen lehet az interneten publikálni. Figyelmet felkelteni más nézőpontokra hogy ne csak azt lássátok amit látnátok.

 Előre is szeretnék szolni hogy nem mindíg leszek politika, vallás és szexmente, próbálok erre törekedni de néha nem lehet figyelmen kívül hagyni az angolban "Hot Potato"-nak nevezett témaköröket sem.

 Ha bárkinek bármi megosztanivalója véleménye, kritériuma, vagy bármilye lenne kérem legyen kedves és küldje el nekem a oznogdoc@gmail.com-ra!

u.i. Próbálok anyira rendszeresen amilyen gyakran csak tudok írni, ez nem lesz mindíg lehetséges de igyekszem.

Doktor Gonzo