Egyedül nem megy. Nem tudo nyugodt álomra szenderülni. Figyelem innen a távolból a hidegen kihúnyó városi vizihullát. Nem tudok és kész. Bánt a büntudat hogy dühös vagyok olyasmiért amiért nem kéne. Nincs érzelem. Innen a város csak egy fényes fol, kutyák halk ugatása…

 Van amikor az emberre csak úgy rájön. A hiányérzet, a szomorúság és egy csipetnyi furcsa közérzet. Amikor az ember az egyik percől a másikra úgy érzi hogy az emberek akkikel körülveszi magát, nem hogy nem megbízhatóak, vagy nem a "barátai" hanem még az sem…