Van amikor az emberre csak úgy rájön. A hiányérzet, a szomorúság és egy csipetnyi furcsa közérzet. Amikor az ember az egyik percől a másikra úgy érzi hogy az emberek akkikel körülveszi magát, nem hogy nem megbízhatóak, vagy nem a "barátai" hanem még az sem érdekli őket hogy élsz-e vagy halsz. 

Hiányzik valami. a gyomrom és a szívem közt érzem. Egyáltalán mi az hogy hiányzik? Nincs a helyén, vagy nem is volt. De ami nem volt ott (és talán sose lesz) az hogy hiányozhat? "gondolom nagyon hiányzik" hangzott el sokszor e mondat az elmúlt egy évben, miután elvsztett valamit. Miaz hogy, de nem is gondolok rá sőt nem is érzem hiányát, csak néha rámjön hogy az a kis extra amit a mindennapi életben kaptam tőle, a szeretet a kedvesség, a gondoskodás, mára olyasmivé vált amit keresnem kell. Keresni...keresni...keresni. Szerintem mindenki a boldogságot keresi, olyat amit nem lehet pénzen vagy szereteten megvenni. Próbálom én is megtalálni. Néha így néha úgy. Van hog már érzem"aha ez lesz az" aztán egy beszélgetés, egy esemény lerombolják ezt a képet. 

Emberekben keresem. A társaságban, barátokban. De néha mint akár most is rádöbbenek hogy nem ez a jó út, mert ezek a "barátok" Haverok nem a boldogsághoz vezetnek. Sőt ők szülik (persze csak képletesen) a féltékenységet. Titkolóznak előttem, mintha én nem is egy lennék közülük. 

Hiányzik az élet. Remélem én is hiányzom neki. Hiányzik hogy érezzem "aha ja ez igen, én most jól érzem magam, nem kell aggódni". mert ezt már régóta nem éreztem.

Most egy kósz ötletig, egy futó gondolatig, úgy éreztem, megtaláltam a barátomat. Azt aki az én tökéletes ellentétem. Elégedett önmagával, kedvelt, és ami a legfurcsább talán kedvel(t) engem. De ez a kép, ami talán sosem létezett csak a fantáziámban, lassan megöregszik és meghal, mintha csak ránéztem volna a saját Dorien Gray-i portrémra.

De talán így kellet történnie. Mert most a múzsa vissza tért és mint azt a nyálas olvasó is láthattja ismét írok, és remélem hogy ez így lesz most egy darabig, legalábbis péntekig amikoris ismételten szembe kell néznem a portrémmal.

UI.:És kiegészítésnek íme egy szám ami talán jót tesz, talán nem, de amíg a szem a lélek tükre addig a fülünkön át tudunk oda bejutni, nah ez megint nagyon gázul hangzik....

Próbáltam rövidre fogni, folytatást nem ígérek, de az nem jelenti hogy nem is lesz...

Doktor Gonzo

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.