A kezek a magasban egyszerre mozognak, eltűnik a szuverén egyén és egyetlen dobogó, rángatozó organizmussá válik, talán ez Isten? Parancsokat teljesítünk egész életünk során, talán mert egy ösztönös igényünk van a parancs teljesítésre, szociális, mentális,és esetleges katonai parancsokat akarunk végrehajtani, olyanok amiket valami, a szüleink, a kollektív tudatalatti vagy valami más belénk nevelt. Ha meglátsz egy rendőr ruhás egyedet a csodálatos és túl magasztolt emberi fajból, nem kérdezel ha valamit mond hanem szinte az esetek száz százalékában teljesíted , mert ez lett beléd nevelve.

Éljen a város. És a tömeg lassan nekilódul tízenkét kilóméter, nem kevés, át a városon ahol máskor a modern kor vas, gép szörnyetegei emésztik fel az éltető levegőt és teszik tönkre anyaföldünk méhét, ahol az élet születik,minden perc minden másodpercében. A lábag dobogása rázza meg a földet, ezalatt a hatvanas évek tipikus "we are the champions" tipusú zenéi mennek, és az emberek egyként harcolnak valamiért, ami még ha nem is olyan fontos nekik mint kéne, mégis megérinti őket. Csatába indulnak a modern kor vírusa ellen mely lassan belülről fertőzi meg az embereket. 

És mikor végre vissza érnek a célba az őszinte lelkesedés és öröm látszik rajtuk, hogy megcsinálták, hogy tettek valamit, amire nem mindenki képes. És ez valóban elismerésre méltó. Már huszonőt éve.

Doktor Gonzo

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.