Halogatás. Húzás Halasztás. Késlekedés. Ebből áll az életünk, hogy elkerüljük az elkerülhetetlent. Mikor leülsz dolgozni, és tudod hogy előbb vagy utóbb úgyis meg kell csinálnod, de akkor is kényszeresen húzod az időt, TV-t nézel, kávét iszol, főzöl, takarítasz, Vakarózol, pihensz, írsz, és végül, legvégül amikor már nem tudsz mit csinálni, akkor nekiálsz és megcsinálod, mert alőbb vagy utóbb úgyis meg kell.

Talán az élet-halál kérdéssel is így vagyunk, halasztjuk az életet késleltetjük a halált, meggyógyítjuk a betegeket, felneveljük a gyerekeinket, könyveket olvasunk, dolgozunk, alszunk, megházasodunk, szerelembe esünk, megszületünk, moziba járunk, és egyszer amikor már nem tudunk megtenni mást amit kell, meghalunk. Hiába húzzuk egyszer ügyis megtudjuk, hogy van e valami a halál után, talán néha csak mesének tűnik az egész, talán egy távoli mesebeli dolog ami csak másokkal történik meg, de a halál ott les rád a következő sarkon. Várja hogy elfáradj. Várja hogy elvégezd a teendőid. Vajon egyszer a Halál is meghal? Vajon egyszer "Isten" is meghal? Lehet hogy már meg is halt.

DoktorGonzo

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.